Papok, szerzetesek, legendák Egerben -

Eger különleges vallási építményei, rejtett kincsei a török hódoltságtól napjainkig

A támogatott projekt a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program keretében valósul meg

A pályázat azonosító száma: KFIV-90-1/2020

A támogatás mértéke: 100%

Befejezési dátuma: 2020. 12. 31. 

 "A támogatott projekt a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program keretében valósul meg"

A városi séta útvonala
A városi séta útvonala

Sokan sokféleképpen szokták megnézni Egert: gyerekként a vár a fő attrakció, aztán felnőttként már gyakran a borra asszociálunk a város neve hallatán. De manapság kihagyhatatlan az egri gyógyvíz és az élményfürdő, ha valaki idelátogat.... és természetesen századok óta kínálnak látnivalót a római katolikus egyházhoz kötődő épületek, a templomok és paloták.

De ha ez már mind "megvolt", és szeretnénk valami izgalmasat, akkor jöhetnek Eger rejtett kincsei és a különleges vallási építményei, valamint az ezekhez kapcsolódó legendák... Induljunk!

Ígérhetjük, hogy az út során lesz kincs, ami egészen kicsi, de lesz hatalmas is. Lesz, ami hallható, vagy csak látható, sőt láthatatlan is akad, de lesz, ami inkább ízlelhető, érezhető. Látunk majd fentit, lentit, olyat, amilyet az egriek sem sokat látnak, de olyat is, ami mellett nap mint nap gyanútlanul elmennek.

  • A túránk kiinduló pontja a Rác templom (Szent Miklós ortodox templom), a Vitkovics Mihály utca 30. alatt. Ez a templom kicsit távolabb van a belvárostól, és általában ki is marad a városnéző túrák útvonalából. Pedig sokkal több figyelmet érdemelne. Ha valaki először lép be ebbe a különleges templomba, akkor általában elakad a szava... De kezdjük az elején, hogy is került egy ortodox templom a katolikus Egerbe!? A 16. században a törökökkel jelentős számú rác (ortodox vallású, szerb betelepülők gyűjtőneve) kereskedő érkezett a városba. A török hódoltság után pedig ortodox görögökkel egészült ki a kis egri közösség. Hogyan reagáltak az egriek arra, hogy más, nem római katolikus vallású emberek is részt kívánnak a város életéből? Természetesen nem volt súrlódásmentes a beilleszkedésük. Az egri püspökök hosszú időn keresztül ellenálltak annak a kérésnek, hogy a rácok új, szép templomot szeretnének építeni. Aztán II. József látogatása során egy merész küldöttség kikerülte az egri püspököt, és egyenesen az uralkodótól kért engedélyt az építkezésre. Sikerrel jártak. 1788-ra a rácok felépítették a templomukat, nem is akárhogy. A legenda szerint háttal a városnak, kimutatva a rosszallásukat azért, mert a város ellenezte az új templom megépítését. Térjünk vissza arra a pontra, hogy ha ide belépünk, elakad a szavunk. Egy gyönyörű ikonosztáz fogad bennünket az épületben, amit Jankovics Miklós fafaragó mester készített (1789-91), a képeket pedig Anton Kuchelmeister bécsi festő alkotta. Elemzők szerint az a táblaképek szépségének a titka, hogy a copf, a késő barokk és bizánci hagyomány művészien fonódik össze. A kellemes barnás, zöldes, okkersárga jó hátteret ad a vörös és kék színeknek. Az aranyozás pedig keletiessé teszi ez egészet. A harmóniát bizonnyal erősíti az is, hogy az ikonosztáz teljesen szimmetrikus. 54 táblaképből áll. Középen a Királykapu adja a tengelyt, két oldalt pedig a diakónus kapuk biztosítják az asszisztencia mozgását a liturgia alatt. Érdemes megnéznünk a templom korabeli bútorait is, illetve a templom orosz ikongyűjteményét.
  •  A második állomásunk a Széchenyi utca 29. szám alatt a Szent Anna-kápolna. Egerben 33 templomot, kápolnát tartanak nyilván. (55 ezer lakosra.) Ez a pici kápolna az egykori Irgalmas rendi kórházhoz tartozott, ahol a Szent Vince-rendi nővérek ápolták a betegeket. A városban "szürke nénéknek" nevezték őket. Egy versikével ők hívták fel a figyelmet arra, hogy Eger harangjai felelgetnek egymásnak, és ha már itt járunk, feltétlenül figyeljük majd a harangszót, a város hallható kincsét!. 

Nézzük a verset: Mit is mondanak Eger harangjai? 

A Líceumé: Kincs, kincs, kincs; kincs, kincs, kincs!  A Líceum, mint iskola, a tudás fellegvára - és a tudás kincs! 

A Barátoké: Nincs, nincs, nincs; nincs, nincs, nincs!  A kolduló barátok igazán tudják, hogy mi a nincs! 

A Minoritáké: De jó volna, hogyha volna; de jó volna, hogyha volna! A minoriták vallják: ember tervez, Isten végez; gyarapodjunk, ha lehet! 

A Servitáké: Hogy is volna, hogyha volna, hogy is volna, hogyha volna! A serviták elmondhatják, hogy gondos előrelátással kell készülni a jövőre! 

Az Irgalmasoké: Van is, nincs is; van is, nincs is! Az irgalmasokra jellemző a szerénység: el kell fogadni a jó és balsorsot is! 

A Szürke nénéké: Jó az Isten, ád, ha nincsen; jó az Isten, ád, ha nincsen! A kedves nővérek harangja a Gondviselésbe vetett hitüket hirdeti! 

A Cisztercieké: Van, van, van; van, van, van! A ciszterciek jómódja közismert volt! 

A Nagytemplomé (Bazilika): Úgy van, úgy van; úgy van, úgy van! A sokszínű harangszóra mintegy áldását adja az érseki főtemplom!

Forrás: Egri séták nemcsak egrieknek

  • A következő állomásunk egy olyan torony, ami a török hódoltság idején a katolikus templomok harangtornyának funkcióját töltötte be a dzsámi mellett: jelezte a híveknek, hogy közeleg az ima ideje. Ez a Minaret. Ha már a harangok hangját figyeljük, akkor meg kell említünk, hogy amíg Eger 1596 és 1687 között a törökök kezén volt, Egerben a minaretekből az imára hívást végző müezzineket "bőrharangnak" csúfolták az egriek. (Ezt a minaretet vélhetően az 1600-as évek elején építették.) Tudomásunk szerint legalább tíz minaret volt a városban a török világ 91 éve alatt, de csak ez az egy maradt fenn. Egyedülálló kincse ez a városnak, hiszen a legészakibb oszmán kori minaret Európában. Magyarországon pedig a legjobb állapotban lévő. Ha nincs zártságfóbiánk vagy tériszonyunk, akkor feltétlenül másszuk meg a 97 szűk lépcsőt, mert a kb. 30 méter magasan található körerkélyről csodálatos panoráma tárul elénk. A 40 méter magas építményt 2018-ban felújították. De nem mindig tartották az egriek ilyen nagy becsben ezt az épületet. A legenda szerint a 19. században a helybéliek le akarták dönteni a tornyot négyszáz ökör segítségével. Szerencsére nem sikerült.
  • A Minarettől több útvonalon eljuthatunk a város főterére, a Dobó térre. Szinte kötelező ide eljönni, ha Egerben járunk, de nem is igazán lehet kikerülni, mert előbb-utóbb valamelyik kanyargós utcácska úgyis idehoz. A tér legimpozánsabb épülete a minorita rend Szent Antalnak szentelt barokk temploma és a hozzátartozó rendház. Már maga az épület is nagyon különleges és érdekes előre ívelő homlokzatával. De ebben a sétában a legapróbb egri kincsek hoznak bennünket ide. Ez a templom három magyar királylány, illetve királynő ereklyéjét őrzi. A Szent Kereszt oltáron találhatóak az ereklyetartók, amelyből az egyik Anjou Hedvig/Jadviga gyűrűsujjának egy darabkáját rejti. Hedvig I. Nagy Lajos király lánya, aki apja halála után megörökölte a lengyel trónt. A királynő Jagelló litván nagyfejedelem felesége lett a nagy korkülönbség ellenére, mert a férfi azt ígérte, hogy ha elnyeri Hedvig/Jadviga kezét, akkor egész népét keresztény hitre téríti. Így a litván nép keresztanyjának tekinti a 1997-ben II. János Pál által szentté avatott Jadvigát. Számtalan legenda kapcsolódik a másik ereklye tulajdonosának, Szent Kingának, IV. Béla lányának, Lengyelország és Litvánia védőszentjének az ereklyéjéhez. Gondoljunk csak a wieliczkai sóbányákhoz kapcsolódó történetre, amely szerint a máramarosi sóbányákban Kinga a tárnába dobta a gyűrűjét, amit később a lengyel sóbányászok a wieliczkai bánya megnyitásakor az első sótömbben megtaláltak. Ennek emlékére az ereklye mellé Lengyelországból kapott a templom egy sótömbből kifaragott Szent Kinga-szobrot. A harmadik ereklye Boldog Jolán, IV. Béla másik lányának csontdarabja, aki férje halála után, és miután a vagyonát szétosztotta a szegények között szintén Lengyelországban, az ószandeci kolostorban élt. Érdemes szétnézni a templomban, mert véleményem szerint itt átérezhetjük a városra annyira jellemző barokk stílus jegyeit. Azt, ahogyan ez a stílus a 18. században lenyűgöző szépségével ellensúlyozni akarta a reformáció hatását, vissza akarta hódítani a híveket a katolikus egyház berkeibe. Mi is megérezhetjük ezt az intenzív hatást. Van egy helytörténeti érdekessége is a templomnak. Itt, a Szent Flórián oltárképen láthatjuk a 19. században lebontott városháza egyetlen hiteles ábrázolását. A képen Szent Flórián vizet önt az égő Minorita templomra és rendházra. A templom másik oldalán láthatjuk az eredeti, 18. századi épületet, amelynek a helyén ma az eklektikusan mutatós városháza áll. Ha kijöttünk a templomból, feltétlenül vessünk rá egy pillantást. 
  • A minoriták után kicsit térjünk vissza a török hódoltság korába! A Dobó utca és a Kossuth Lajos utca sarkán találhatunk egy érdekes, minimalista külsővel rendelkező építményt. Az utcaképnek ellentmondóan az épületen lévő felirat azt hirdeti, hogy Valide Szultána Hamam. Ha lemegyünk a lépcsőn, látjuk, hogy egy fürdőromba léphetünk be. Ismét egy, a török hódoltság korából való emlék, ami több okból került Eger rejtett kincsei közé: ezen kívül még két hamam romjait találták meg az országban. Tehát nincs túlkínálat oszmán hamamból. Illetve ez a rom jó alkalmat ad nekünk arra, hogy kicsit elmélyedjünk abban témában, hogy milyen lehetett az élet a török hódoltság idején Egerben. A török Egerben kétféle fürdőt épített: a rituális, az iszlám előírásának megfelelő tisztálkodáshoz szükséges gőzfürdőt, a hamamot. A másik típus pedig a termálvizű forrásokra épült ilidzse volt, ami megfelel a mi gyógyfürdőnknek. Egerben ilyen is maradt ránk! Sőt, látogatóink ki is próbálhatja azt a medencét, amit a 17. században Arnaut Pasa építtetett a ma is működő Török fürdőben. Visszakanyarodva a hamamunkhoz: milyen is lehetett az élet Egerben, amikor a várban az egri pasa székelt? Kaphatunk némi támpontot Evlia Cselebi török utazó útleírásából, illetve a hódoltság utáni császári "leltár" pontos kimutatásaiból. A török nem vitte túlzásba a kőből való építkezést, a lakóházak fából voltak. A katolikus templomokat dzsámivá, mecsetté alakították át, és karcsú "minárékat" állítottak melléjük. A városkát kőfallal vették körül, és a mai piac helyén álló lőpormalmot is szigorúan őrizték, sőt még a patakot is köré vezették. A mai Dobó teret piacként használták, mert a környező vizes, mocsaras részből kiemelkedett ez a terület, ahol tevét, rabszolgát árultak a turbános férfiak. Az utcákon lefátyolozott hölgyek jártak, és a müezzinek hangjai közé keveredtek az üvöltő dervisek iskolájából kiszűrődő hangok. A hamam a várbejárat közelében épült, hogy a pasának ne kelljen messzire mennie. De természetesen mindenki használta a hamamot, nem véletlenül emlegetjük napjainkban is a török fürdőkultúrát. Milyen is volt ez a fürdő eredetileg? Evlia Cselebi leírásából tudjuk, hogy az épületnek vörös keramit teteje volt, kupolákkal, amit kicsi világítóablakokkal tarkítottak, hogy benn sejtelmes fény legyen. A belső teret három részre osztották. A legnagyobb, forró rész padlójában lévő árkokba vezették be a gőzt, az égési gázokat, és a fürdő vendégeit ez melegítette, ez puhította meg bőrüket. Ezt követően a fürdőasszonyok megtisztították a vendégeket. Természetesen a nők és a férfiak külön időben jártak ide, a férfiaké volt a délelőtt. A hódoltság után a keresztény egriek nem igazán tudták mire használni a fürdőt. A legérdekesebb "reneszánsza" az volt, amikor harangöntés folyt a hamamban.
  • Találkoztunk katolikus kincsekkel mindenféle méretben, utaztunk az iszlámmal a török korban, most jöjjön egy vallás, ami főképp már csak emlékeiben van jelen a városban. A Kossuth Lajos utcában érdemes egy pillanatra megállnunk, és kicsit elmélázni a zsidóság alig több, mint százéves egri történelmén. 1840-től lakhattak a városban zsidó polgárok, aki három zsinagógát építettek. A háromból a legszebb, a kinccsel felérő sajnos már nem áll, csak fotók őrizik emlékét. Álljunk meg egy pillanatra itt mi is. Ez a zsinagóga a város egyik dísze volt 1877-től egészen 1967-ig. Baumhorn Lipót, a szegedi zsinagóga tervezője álmodta meg ezt is. Jelenleg az Unikornis szálló áll a helyén. A másik két zsinagóga, imaház még áll, de sajnos nem találják új funkciójukat, de reméljük előbb-utóbb otthonra lel benne egy intézmény, ami összeköti a múltat és a jelent.
  • Forduljunk le a Kossuth Lajos utcából, és következzen egy érezhető, ízlelhető egri kincs, ami tulajdonképpen három. Hogy is van ez? Eger vizeiről van szó. Az elsőt, a jó minőségű forrásvizet megkóstolhatjuk a Líceum mögött, a Fellner utca sarkán található Szent István-kútnál. A második egri vizet kipróbálhatjuk a strandon, a termálfürdőben és a Török fürdőben. A radonos víz kifejezetten fiatalító hatású, ezt ne feledjük!  Eljön majd az az idő, amikor ez a hatás még jól jöhet... A harmadik vizet, az Egri víz nevezetű alkoholos főzetet a jezsuitáktól örököltük, de ma is kapható, csak kicsit kisebb alkoholtartalommal. A jezsuiták gyógyítással is foglalkoztak, gondoljunk csak a kinin felfedezésére, így az egri jezsuitáknak sem esett nehezükre kitalálni olyan cseppeket, amik kívül-belül gyógyítanak. 14-féle gyógynövényt áztattak, maceráltak! alkoholban, majd lepárolták. A kész cseppek gyógyították a fejfájást, szédülést, magas vérnyomást. De jó volt gyomorerősítőnek, utazási betegségre, vagy éppen a hölgyek gyenge idegeire is. Mai gyártójához, aki esküszik rá, hogy másnaposságra is kiváló, az irgalmas rendiek és a Heves Megyei Szeszipari Vállalat közvetítésével jutott el. Meg lehet kóstolni, az édességboltokban kapható.
  • A következő állomásunk Eger vallási főtere, az Eszterházy tér. A teret  északról az érseki palota, nyugatról a Bazilika, az ország második legnagyobb temploma határolja. (Jelenleg felújítás alatt. 2020) Szemben vele található a Líceum épülete, amelyet Eszterházy Károly egri püspök építtetett még a 18. század második felében. A püspök úr egyetemnek szánta az épületet már akkor, de Mária Terézia törvényének értelmében Magyarországon csak egy egyetem lehetett. Az bizony már megvolt Budán. Később II. József sem enyhített ezen, sőt ahol csak tudtak borsot tört az uralkodó és az egri püspök az egymás orra alá. Egészen napjainkig, 2016-ig kellett várni az egyetemi rangra. Az épület rengeteg látnivalója közül egyet választottam ki, ami rejtve van a gyanútlanul sétálgatók szeme elől. Az épület első emeletén található a Főegyházmegyei Könyvtár, amit még Eszterházy alapított, egyetemi könyvtárnak szánta, és amelynek állományát folyamatosan gyarapították az utódai. Rengeteg régi könyvet és könyvritkaságot őriz az intézmény, többek között Mikes Kelemen Rodostóban írott leveleit, Mozart egyetlen Magyarországon íródott levelét, a 15. századi Budai Krónikát, és számtalan kódexet. Igazi kincs a könyvtár freskója. Érdemes bejönni ide már csak azért is, hogy ezt a csodát megnézzük! A freskó a tridenti zsinatot ábrázolja. Festésével Eszterházy  Kracker János Lukácsot bízta meg 1777-ben.  A következő évben Kracker vejével,  Zach Józseffel el is készítette a művet. Zach festette a hátteret, Kracker pedig a 150 alakot. A háttér bravúrosra sikerült, mert az ábrázolt katedrális a sík, 90 cm-t emelkedő mennyezetét hatalmas kupolának láttatja. A lenyűgöző látnivaló a könyvtár nyitva tartási idejében megtekinthető. 
  • Láthattuk, hogy az Eszterházy teret északról az érseki palota határolja. Érdemes sétálni a palota udvarában, megnézni a szobrokat. Valamint az épület egy része látogatóközpontként üzemel, és a püspökség, érsekség évszázadok alatt összegyűlt kincseiből láthatunk egy kiállítást a palotában.  Ajánljuk önálló megtekintésre, mert az audioguide segítségével saját tempónkban sétálgathatunk az épületben. De van itt még egy kuriózum, amit nem lát a gyanútlan utazó, ha Egerbe érkezik, mert a föld alatt van. Eger komoly "Város a város alatti" világgal rendelkezik. Le is tudunk menni két helyen is a föld alá. Az egyik a levédett nevű Város a város alatt kiállítás a Városfal utca 1. alatt. A másik látogatható rész az Érseki Pincerendszer, ahová az Érseki Palotából juthatunk le. Érdekes volt már a pincerendszernek a "születése" is. A török kiűzése után a Kassáról visszatérő egri püspök választhatott egy új telket a palotája számára, mert a várba, a régi palotába már nem volt értelme visszamenni. Jó "ingatlanos" érzékkel választották ki a mai Széchenyi utcai telket, és megkezdődött a majd 250 évig tartó építkezés. Ahogy épült a palota, a föld alatt, a kivájt tufakő helyén pedig "épült" egy pincerendszer. Nem akármilyen összevissza járatos, hanem átgondolt mátrix rendszerű. Sorba tudták rendezni a borokat fajta szerint, az oszlopos elrendezés pedig lehetővé tette, hogy évjárat szerint is rendszerezve legyenek. Szükség is volt erre, mert az egyházi tizedként, a dézsmaként évente akár 10 millió literről is beszélhettünk például a 18. század végén. Itt érdemes lenne megállni egy szóra. Az egész séta során beszéltünk püspökökről és érsekekről. Hogyan lehet az, hogy hol ezt, hol azt említjük? Az egri püspökséget kb. 1004-ben I. Szent István alapította. A város történelme össze is forrott a mindenkori egri püspökkel, hiszen ő volt a város földesura. De 1804-ben a pápa feldarabolta a hatalmas egri püspökséget, ami Gyöngyöstől Munkácsig tartott, és cserében érseki rangra emelte.
  • Sétánk végén a Széchenyi utcában maradunk. Nem messze a Palotától, a Széchenyi út és Bródy Sándor utca sarkán áll egy ház, amit az itáliai származású Giovanni Battista Carlone nevű építész saját magának épített 1725-ben. Valamikor a század második felében a homlokzatára, egy szoborfülkébe került egy Mária-szobor, ami azóta is ott van, és sok-sok generáció járt-kelt alatta tudomást sem véve a szép kis szoborról. (A szakemberek jó színvonalúnak tartják a felhőgomolyagból kiemelkedő Mária megmunkálását.) Ez a szobor még láthatta Carlonét, ahogy az dolgozik a szomszédos templomon, ami aztán később kétszer leégett, és háromszor rongálta meg földrengés. Láthatta volna, hogy mi történt a 19. században szemben az úri kaszinó környékén, hogyan vitték a lányokat a bálba dézsába állítva, mert iszonyatosan sáros volt  ez az egri utca, de láthatta a sortüzet 1956-ban, és most lát minket, ahogy rohanunk a dolgunk után. Rengeteg ilyen szépség és érdekesség van a városban, érdemes újra és újra visszatérni, mert Eger mindig tudni újat mutatni.

Sétánk során megnéztük, hogy az évszázadok alatt a szerzetesek, papok és a hozzájuk tartozó, általuk Egerbe került művészek milyen kincseket hagytak hátra nekünk. Láthattuk, hogy hiába voltak ezek a művészek sokszor külföldiek, igaz lett rájuk is a mondás, amit Gárdonyi több mint egy évszázaddal később megfogalmazott: "A szőlővessző, mely idegenből hozva itt egri tőkévé válik és egri bort terem:"