Voltak-e "menő" építési vállalkozók 200-300 évvel ezelőtt Egerben?

Hát persze, de nevezhetnénk őket a barokk generálkivitelezőinek is, bár akkoriban leginkább palléroknak hívták őket. (Innen ered a pallérozott, azaz kicsinosított, kimunkált jelentésű szavunk.) Mi most egy olyan "építési vállalkozót" választottunk ki Eger múltjából, akinek munkái mellett minden egri kirándulás alkalmával elsétálunk, de nem is gondolunk arra, hogy micsoda építésztehetség lehetett, ha jó volt kőművesmesternek, munkavezetőnek, pallérnak, sőt tervezőként is szemet gyönyörködtetőt alkotott Egerben és környékén a XVIII. században. Povolni Jánosról van szó, akinek érdemes a nevét megjegyezni, mert az ő szervezőkészsége, szaktudása köszön ránk a régmúltból, ha megcsodáljuk a  Líceum, a püspöki (érseki) palota, a volt Angolkisasszonyok Intézetének épületét. Dolgozott a papi szeminárium átépítésén, valamint hozzá köthető a Nejmajer- és a Forst-ház is a Dobó tér és az Érsek utca sarkán. Vagy éppen a Sághy-Steinhauser-ház a Bajcsy-Zsilinszky utcában.  Sőt a belváros panorámaképe sem lenne teljes az általa tervezett és épített Rác templom nélkül. Története az 1808-ban bekövetkezett halálával nem ért véget. Egyrészt Eger belvárosa őrzi tehetségének nyomait, másrészt fia, az egri születésű Povolni Ferenc folytatta apja munkásságát, és nem kevésbé híres épületekkel, építményekkel ajándékozott meg bennünket, mint például a hortobágyi Kilenclyukú híd, a debreceni református templom tornya vagy éppen a palóc katedrálisnak nevezett, pétervásárai templom. De természetesen, ha Egerben járnak, érdemes elsétálni a két Povolni saját építésű lakóházához is, és ott eldönthetik, hogy a "suszternek lehet-e jó cipője": Eger, Tárkányi Béla utca 8.