Madamok, kéjnők, bárcák és bordélyok Egerben

Ahol voltak diákok, katonák, iparosok, utazó kereskedők, ott biztos, hogy voltak "kéjnők" is. Eger sem volt kivétel ez alól. Úgyhogy jöjjön egy gyors bordélymustra a múltból! Egerben 1892-ben nyitotta meg az első hivatalos bordélyházat Jancsó Gusztávné Gonda Anna a Szarvas tér 2. alatt. (Figyelem! 2022 végig állt a ház a Putyi kocsmája mellett!) Remek üzleti érzékre vallott a helyválasztás. Szinte az akkori Szarvas Laktanya kapujában kínálták a szolgáltatásaikat a bárcával (engedéllyel) rendelkező "kéjhölgyek". Két év sem telt el, máris megjelent a konkurencia: Schvartzné Lőwinger Lina a Szél utca 4. szám alatt nyitotta meg a második, egri "nyilvános kéjeldét". Ezen a ponton véget is ért a szabadverseny bordélyügyben Egerben, mert Lina asszonynak sikerült olyan jó kapcsolatot kiépíteni a helyi rendőrkapitánnyal, hogy innentől kezdve senki másnak nem adtak engedélyt bordély létesítésére. Szabovszky Julianna háromszor is hiába járult engedélyért, valami mondvacsinált indokkal mindig elutasították. Pedig úgy érezte, hogy 1895-ben megtalálta az ideális helyszínt az akkori Tímár utca 3. szám alatti házban. De hiába! A rendőség nem találta alkalmasnak az épületet erre a célra. Viszont a jó kapcsolatokkal rendelkező Schvartz Lina egy év múlva "simán" megkapta az engedélyt ugyanerre a házra. Kiterjeszthette "bordélytelepét". Legendássá is vált a századfordulón ez az épület... (Figyelem! Ez az utca már nincs meg! Ne is keressék!) A legendát csak erősítette, hogy az egri író, Remenyik Zsigmond diákkorában társaival titokban itt figyelte, hogy érkeznek-e városi előkelők vagy tisztes tanárok a lefüggönyözött ablakú házhoz. De hiába.... Lina asszony szerint azok sajnos máshová jártak.

Felhasznált irodalom: Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez